Az 1872-ben alapított kassai felsőipari a kezdetek kezdetén a maga nemében úttörő vállalkozás volt a Hernád völgyében, s mondhatjuk, hogy a Kárpát-medencében. Azóta sok változást megélt, sok nevet viselt, de az IPARImárkanév fogalommá vált és sok siker és dicsőség megalapozója lett. Nem csupán gépészeti, villamossági szakemberek készültek fel itt pályafutásukra, de büszkék lehetünk arra is, hogy írók, művészek, színészek, lelkészek és bölcsész tanárok ugyanúgy vallhatják magukat az iparista „család” tagjának. Emberség és szakértelem volt az alapító Szakkay József célkitűzése, s ez azóta hagyományt teremtett. 1920 után Csehszlovákia, majd Szlovákia kebelén fontos küldetése volt, hogy a tanulók itt anyanyelvükön, magyarul tanulhassanak, s olyan tudást szereztek, hogy nemcsak szlovák nyelven, hanem akár angolul vagy németül is érvényesülni tudnak. A kilencvenes években közgazdasági szakkal és egy okleves specialista képesítést adó felsőfokú szakképzéssel bővült az oktatás (számítógépes vezérlésű megmunkáló gépek illetve a szállítmányozási logisztika szakon), majd a fejlesztési követelmények szellemében a gépészeti és villamossági irányzatot egyesítő mechatronikai képzést is bevezettük. Az alaptantárgyak (magyar, szlovák, angol ill. német) mellett a szaktantárgyakat jól felszerelt laboratóriumokban, műhelyekben, szakirodában, számítástechnikai termekben oktatjuk. Az egyetemi és főiskolai továbtanulás számára diákjaink jó alapokat kapnak, sokan élnek is vele. Az egész napos nyitott könyvtár olvasótermében internetes hozzáférés, szépirodalom és szakkönyvtár is várja az érdeklődőket. A sport terén szintén kiváló eredményekkel büszkélkedhetünk, mind az egyéni mind a csapatjátákokban. A tanulmányi versenyeken rendszeresen bejutnak diákjaink az élmezőnybe, s a díjak és oklevelek számára újabb teret kell biztosítanunk. Az iskolai rendezvények a szórakozás és kikapcsolódás mellett pedagógiai értékűek, és az egyéni kreativitásnak is helyet adnak, mint például az elsősök avatása, az iparista napok, olvasómaraton, focimaraton, képzőművészeti kiállítások, szép magyar beszéd, vers- és prózamondó verseny, rendszeres színházlátogatások, tanulmányi kirándulások.
Mindig is kíváncsi voltam, hogy a Kárpát-medence legrégebbi magyar ipariskolájának – mely a köznyelvben nemes egyszerűséggel kassai ipariként vált híressé – vajon mi lehet a titka. Most, hogy a Szakkay József Szakközépiskola igazgatónőjének felkérésére módomban állt felkeresni az alma mater egykori növendékei közül jó néhányat, megtudhattam tőlük, hogy miért is tekintik élesztő tégelyüknek ezt a nagy múltú oktatási intézményt.
E könyv tíz éve jelent meg először nyomtatásban. Lapjain egykori diákok idézik fel a múltat, emlékeznek iparista diákéveikre, arra a szellemiségre, amely meghatározó volt sorsuk, emberi és szakmai fejlődésük szempontjából egyaránt. Az iskola fennállásának 150. évfordulóján, a Rákóczi Szövetség jóvoltából és támogatásával szeretnénk újra eljuttatni a kiadványt az érdeklődőkhöz. A nyilatkozók közül néhányan: Boda Pál, Gyüre Lajos, Kolár Péter, Kováts Miklós, Pintér Róbert, Kulcsár Ferenc sajnos már nincsenek közöttünk, így a jubileum alkalmából szavaikat felidézve őrizzük emléküket.
Kedves Olvasó! Fogadja szertettel a könyvet, amely tisztelgés és főhajtás a nagy múltú, patinás, örökifjú IPARISKOLA és a mindenkori IPARISTÁK előtt!
Több évtizedes kapcsolat fűz a jászberényi és szolnoki testvériskolákhoz, melyekkel szakmai tapasztalatcseréket és diákcseréket is megvalósítunk. „Látnunk kell egymást, hogy láthatók legyünk, hallanunk egymást, hogy hallhatók!” – ez a költői jelmondat itt a valóságot tükrözi. Mind a tanárok, mind pedig a diákok hasznos élményekkel gazdagodnak ezek során. Fontos, hogy a mi diákjaink és tanáraink is világot lássanak, megismerjenek egy hasonló iskolát más körülmények közt, s a barátságok később szakmai kapcsolattá érlelődhetnek. Tudunk egymásról, és értjük is egymást: gondokban és örömökben egyaránt. Így tudjuk igazán felismerni és megbecsülni helyünket a világban.
Kassa egyébként csodás, nagy múltú város. Róbert Károly óta központi szerepe van az egész térségben, melyben újra határok nélkül közlekedhetünk. A Szent Erzsébet-dómból bármerre nézünk, a történelem és a magyar irodalom és színjátszás emlékeivel találkozunk. Nagy Lajos, Hunyadi Mátyás, Balassi, Tinódi, Bornemissza, Bocskai, Bethlen Gábor, Rákóczi, Kazinczy és Batsányi, Déryné és Egressy valamint Márai Sándor életrajzából kitörölhetetlen ez a város. Amint másfél évszázad óta az Ipari is meghatározó jellegzetessége lett a Hernád gyöngyszemének, ezért itt tanulni, iparistának lenni azt is jelenti, hogy folytatunk egy hagyományt, őrzünk egy küldetést, s ez nem csupán kötelesség, hanem becsület dolga is.
Szakkay József
Tetmayer Károly
Hinsenkamp Bernát
Dömötör Pál
Balassa János
Mayer Václav
Klotz Maximilián
Benda Anton
Krajčovič Juraj
Koch Vilmos
Körtvélyessi Dezső
1872-1886
1905-1912
1886-1905
1914-1919
1920-1923
1912-1914
1919-1920
1923-1938
1938
1939
1940-1941
Schmidt József
Bajúz Ferenc
Cservenka József
Čudáky Antal
Schulz György
Boda Pál
Nógell Tibor
Albert Sándor
Bárány János
Pulen Lajos
Matej Éva
1942-1944
1945-1952
1952-1954
1954-1958
1958-1972
1972-1983
1983-1990
1990-1997
1997-2003
2003-2008
2008-